A metszést általában március elejétől április elejéig végezzük, a fagyok elmúltával, a rügyfakadás előtt. Ilyenkor célunk a száraz beteg ágak, a vízhajtások levágása, a korona ritkítása hogy a következő szezonban a fény átjárhassa a lombokat, ajánlott ilyenkor az előző évi esetleges gyümölcs és levél maradványokat is eltávolítani mivel azok betegségek ágya lehet.

A tavaszi metszés fontos része a korona kialakítása is, különösen fiatal fák esetében. Ilyenkor alakítjuk ki azt a szerkezetet, amely meghatározza a fa későbbi formáját és teherbírását. A cél általában egy erős törzsre épülő, arányosan elhelyezkedő vázágakból álló korona, amely stabilan tartja majd a termést. A metszést mindig éles, tiszta eszközökkel kell végezni, hogy a sebek gyorsabban gyógyuljanak, a nagyobb vágási felületeket pedig érdemes sebkezelővel lezárni. A gondosan elvégzett tavaszi metszés így hosszú távon egészségesebb fát és bőségesebb termést biztosít. 

Az otthoni palántázás során a cél, hogy a növények erős gyökérzetet és egészséges hajtásokat fejlesszenek, mielőtt a szabadföldbe kerülnek. A palántaföld lehet laza szerkezetű keverék: sokan használnak kerti földet homokkal vagy apró szemű sóderrel keverve, ami segíti a víz elvezetését és a gyökerek fejlődését. A magokat tiszta edényekbe vagy palántanevelő tálcába vetjük, általában 0,5–1 cm mélyre, majd a földet enyhén lenyomkodjuk és megöntözzük. Fontos, hogy a palánták elegendő fényt és meleget kapjanak, ezért világos helyen érdemes nevelni őket, és a talajt folyamatosan enyhén nedvesen kell tartani, de nem szabad túlöntözni. Amikor a növények megerősödnek és több levelük fejlődik, szükség esetén szét lehet őket ültetni külön cserepekbe. A kiültetés előtt érdemes a palántákat néhány napig fokozatosan hozzászoktatni a kinti körülményekhez. Ha a palántázásnál részben abból a földből használunk, ahová később ültetjük a növényt, az segíthet abban, hogy a palánta könnyebben alkalmazkodjon a végleges helyéhez