Az ország vidéki egészségügyi ellátási helyzete egyre súlyosabb kérdéssé válik.
Bár papíron az ellátórendszer minden állampolgár számára egyenlően hozzá férhető, ám elérhetőségükben óriási szakadék keletkezett a városi és vidéki térségek között, ami egyre csak mélyül.
Az egyik legsúlyosabb probléma az orvoshiány. Sok kisebb településen már nincs állandó háziorvos, vagy csak heti néhány alkalommal rendel. Az orvosok kiöregednek, a fiatal szakemberek pedig inkább a külföldi vagy városi munkalehetőségeket választják.
Ennek következménye, hogy egy-egy orvosra akár több település ellátása is hárul. Ez nemcsak az orvosok túlterheltségéhez vezet, hanem a betegek számára is hosszabb várakozási időt jelent.
A vidéki betegek számára nemcsak az ellátás minősége, hanem annak elérhetősége is komoly gond. Egy szakrendelés vagy kórházi vizsgálat sokszor több tíz kilóméter utazást jelent.
Tömeg közlekedéssel ez gyakran nehezen vagy egyáltalán nem megoldható, különösen az idősek számára. Ez azt eredményezi hogy sokan egyszerűen nem jutnak el időben orvoshoz. A betegségek így súlyosabb állapotban kerülnek felismerésre, rontva a gyógyulás esélyeit.
Az elmúlt években több vidéki kórház osztályait megszüntették vagy összevonták. Bár ezek a döntések gyakran gazdasági indokokra hivatkozva születnek, a helyi lakosság számára komoly következményekkel járnak.
Egy szülészet vagy sürgősségi osztály megszűnése azt jelenti, hogy akár órákat kelljen utazni a megfelelő ellátásért. Ez nemcsak kényelmetlenség, hanem bizonyos esetekben életveszélyes is lehet.
A vidéki egészségügy gyengülése nem csupán egészségügyi kérdés, társadalmi probléma is. Ha egy térségben romlik az ellátás színvonala, az elvándorlást is felgyorsítja.
A probléma nem megoldhatatlan, de átfogó szemléletváltást igényel. Szükség lenne célzott ösztönzőkre, kedvcsinálókra a vidéki orvosok számára, szolgálati lakások biztosítása, támogatási rendszerek kidolgozása.